Világbajnokok Nyitásai: Capablanca Nimzoindiai Védelme

Ahogy Emanuel Lasker, úgy utódja, Jose Raul Capablanca is inkább éles, gyakorlatias játékos volt, semmint elméleti sakkozó. Míg Lasker a kitűnő pszichológiai ismereteit és az okos trükköket használta, Capablanca istenadta tehetséggel értette meg a pozíciós játékot, ereje ebben és makulátlan intúíciójában rejlett.

Laskerhez hasonlóan, Capablanca nem igazán specializált, vagy vezetett be új megnyitásokat. Az ő újításai akkor jöttek létre, amikor játszott, amikor intuíciója súgott neki egy olyan lépést a nyitásban, amire még senki nem gondolt. Nem készült otthon meglepetésekkel ellenfelei számára, de elkerülhetetlen, hogy egy olyan játékos, akinek felfogása magasabb rendű, néhány új ötlettel éljen a játék korai szakaszában. 

Capablanca karrierje alatt egy új megnyitás vezetődött be a sakkba, mégpedig a Nimzoindiai védelem, amely még ma is népszerű és a közvélekedés szerint az egyik legjobb megnyitás. 

Az új megnyitásra való válaszként, Capablanca szinte mindig a 4.Vc2 lépést választotta. Ezt a lépést gyakran Capablanca-lépésnek is nevezik, passzolt a stílusához és a sakkfelfogásához is: semmi rendetlen, csúnya szerkezet nem jöhetett létre duplázott gyalogok miatt. 

Világos esztétikusan, a vezérrel ütne vissza C3-ra, amennyiben az ellenfél a ...Fxc3 mellett dönt. Ezzel együtt sötét kis fejlődési előnyhöz jutna, de Capablanca általában nem próbált elkerülni minden állását célzó támadást, szívesen védekezett, ha úgy érezte, hogy a pozicionális faktorok neki kedveznek, majd átmasírozott a támadáson. 

Mindent egybevéve Capablanca első, 4.Vc2 felé tett kirándulását a védelem névadója, Aron Nimzowitsch ellen tette, és nem igazán sikerült jól. Capablanca magára nem jellemző módon már az ötödik lépésben helytelenül áldozott egy gyalogot, és Nimzowitschnak végül sikerült egy nyerő állást elérnie.

Mindemellett még azon ritka alkalmakkor is, amikor sikerült lejátszani, Capablanca ellen meg is kapni az egy pontot hatalmas dolog volt, hiszen ahogy most is, általában ki tudta harcolni a döntetlent. 

Most egy sokkal sikeresebb Capablanca-játszmát mutatunk ebben a variációban. A kitűnő 1938-as AVRO versenyt tematikus stílusban nyerte meg az exvilágbajnok Max Euwe előtt. Világosé volt a futópár, és az ebből adódó nagyobb mobilitást arra használta, hogy létrehozzon egy előnyös cserét, amivel gyalogot nyert és aztán lassan, finoman lesöpörte sötét utolsó erőlködő támadásait. 

Irónikus módon egy másik világbajnok volt aki információim szerint bevezette a 4.Vc2 lépést, de ahogy oly gyakran megtörténik, a vonalat Capablancáról nevezték el, mivel oly sokszor és oly sikeresen használta. 

Már 1915-ben, amikor Capablanca utódja, Alexander Aljechin egy fiatal ember volt és a Nimzoindiai teljesen új volt (még neve sem volt a megnyitásnak egyébként), Aljechin volt aki először játszotta a 4.Vc2-t egy versenyjátszmában. 

Következő héten a negyedik világbajnok Aljechinhez köthető számos megnyitás egyikével fogunk foglalkozni.