Karpov Kaszparov ellen: A Királyindiai Védelem
Garri Kaszparov, a 13. világbajnok nagyon közeli kapcsolatban áll a Királyindiai védelemmel, ami nem is meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a mai elméleti háttér kidolgozásának jelentős része az ő nevéhez fűződik.
Mégis, ezen legendás méreteket öltő rivalizálás elején, Kaszparov a Vezércsel elutasított változatára korlátozta magát 1.d4 ellen. A harmadik meccsen kezdte el használni a Grünfeld-védelmet, de nem igazán ment neki, csak a negyedik meccs után, amikor elkezdte a Királyindiait játszani Karpov ellen. Valószínüleg a korábbi sikerekből nyert magabiztosság miatt lépett erre a kockázatos útra.
Bár a többszáz egymás elleni összecsapásból csak 15 partit játszottak a Királyindiaiban, mégis fantasztikus meccsek jöttek össze ezeken a találkozókon, amiken új védekezési eszméket is kidolgoztak. Ma ezekből látjuk a legemlékezetesebbeket.
Először olyan meccseket játszottak, amelyekben Karpov a klasszikus, 9.Hd2 válasszal élt. Az 1989-es Skellefteaban rendezett világkupán ezt a vonalat játszották. Kaszparov jött ki jobban egy tematikus áldozatnak köszönhetően, amivel megtörte a blokkolt királyszárnyat, de a végén elhibázta az esélyét és Karpov tartani tudta a döntetlent.
Az 1990-es összecsapásuk első meccsében Kaszparov ismét a Királyindiait használta. Ezúttal Karpov a Saemisch-változattal reagált, 5.f3, majd Kaszparov az ...a6-ot és ...c6-ot használó, Byrne-rendszert játszotta válaszként. A kulcs egy tematikus pillanatban rejlett:
Karpov most 13.cxb5-t húzott. Néhány játékos automatikusan visszaütne 13...axb5-tel, azokon az elveken, hogy ütni a centrum fele kell, egyben kell tartani a gyalogokat, illetve el kell kerülni az izolált d-gyalogot, stb.. Mindennek ellenére Kaszparov a 13...cxb5!-t lépte, ami egy fontos és tudnivaló témája a Kirányindiat játszóknak.
Bár sötét gyalogstruktúrája jobban néz ki 13...axb5 után, valójában inkább kellemetlen. A b-, és c-gyalog rugalmatlan és egyik sem tud előrelépni. Világos emiatt tud nyomást gyakorolni a c-, és a d-oszlopra. Eközben a sötét futót blokkolják a b7-en és nehéz előrelépnie a ...d5-re, mivel exd5 cxd5 után neki lesznek gyengeségei.
Egyébiránt, a 13...cxb5 után sötétnek nincs meg egyik problémája sem, és a d6-gyalog sem gyenge tulajdonképpen. Sötét általában előre tudja tolni a ...d5-t. Egy hasonló gyalogstruktúra kialakulhat más megnyitás után is, például a Ruy Lopez után. A játszma később döntetlennel végződött.
Következő játszmájában sötéttel Kaszparov ismét a Királyindiait használta. Ezúttal Karpov visszaváltott a klasszikus variációra, amiben a 6...e5-re 7.Fe3-mal reagált, ami a Gligoric-változat.
Kaszparov itt a manapság ritkán látott 7...Ve7!? lépést választotta, és a logikus 8.dxe5-re egy radikálisnak mondható minőségáldozattal válaszolt, amit azóta sem játszottak (kivéve talán egy baklövést). Sok-sok Királyindiai megnyitást felvonultató játszma során bizonyította Kaszparov, hogy hajlandó feladni egy bástyát egy fekete futóért (sőt még fehérért is), ezt a témát látjuk ismét.
A párharc ötödik játszmájában Kaszparov ismét a Királyindiait vette elő, megmutatva, hogy ezt a megnyitást szánja a döntőre. Ebben a partiban könnyedén egyenlített, a hetedikben Karpovnak sikerült nyernie, ami nagyon zavarta Kaszparovot. Először elfogadott egy olyan merev centrum-struktúrát, ami általánosságban véve megkérdőjelezhető, mivel pozicionális nyomás alá hozható, majd később egy szó szerinti baklövés véget vetett a partinak.
Egy kicsit később Kaszparov visszatért egy jobb válasszal, ami a Gligoric-variációt illeti. A harmadik partihoz hasonlóan ismét minőséget áldozott a sötét futóért, de ez az áldozat annak ellenére, hogy még sosem játszották, minden kétséget kizáróan pontos volt, és ennek köszönhetően a megnyitás mögötti elméletet is megváltoztatta.
A következő vonal után: 1.d4 Nf6 2.c4 g6 3.Nc3 Bg7 4.e4 d6 5.Nf3 0–0 6.Be2 e5 7.Be3 exd4 8.Nxd4 Re8 9.f3 c6 10.Qd2 d5 11.exd5 cxd5 12.0–0 Nc6 13.c5, az alábbi pozíció jött létre:
Korábban sötét a lépések széles skáláját használta ebben a pozícióban, mint pl. 13...Fd7 vagy 13...Ve7, de senki nem gondolt arra, hogy egyszerűen leüsse a futót, mondjuk azért ez egyáltalán nem is nyilvánvaló ötlet. Kaszparov megmutatta, hogy sötét stabil pozíciója és a fekete mezők kontrollja minimum elég kompenzációt jelent a minőségvesztésért.
Ez után a játszma után világos elhagyta a 10.Vd2-t, ami helyett a természetesnek nehezen mondható 10.Ff2-t választva, hogy elkerülje ezt az áldozatot.
A párharc vége felé Kaszparov ismét a Királyindiai játszotta, ezúttal Karpov visszatért a Saemisch-változathoz. A játszmából egy legendás ütközet lett, amiben Kaszparov egy tanulmányoznivaló végjátékban, igazán kreatív védekezéssel mentette meg a döntetlent:
Az utolsó előtti játszmában Kaszparov megint csak a Királyindiait játszotta, de ebben a partiban elég gyengén játszott és Karpov tematikus stílusban nyert. Kaszparov már elérte legalább a döntetlent (és ezzel a címe megvédését), így valószínüleg kicsit relaxáltan játszott.
A nagyszerű Kaszparov - Karpov döntők utolsó meccse után is folytatódott a rivalizálás. A következő évben Tilburgban Kaszparov egy mindenki által ismert, kaotikus pozícióban hihetetlen áldozatot vezetett be:
A világbajnok 19...Hxg3!?!-t lépett, feláldozva egy tisztet egy gyalogért. A 20.hxg3 Hh5 után a másik huszár számára elérhetővé vált a h5 és a vezérnek is nyílt egy út. Most, ha világos 21.Kg2-vel védekezett, egy második huszáráldozat következett: 21...Hxg3! 22.Kxg3 f4+, amit a vezér és a fehér futó betörése követett..
A fenti helyett világos 21.f4-et húzott, majd számos őrült fordulat után újabb legendás végjáték következett, ahol három könnyűtiszt harcolt egy bástya ellen.
Az 1993-as linaresi tornán a két bajnok közti utolsó királyindiai játszmára is sor került. Ebben a partiban Kaszparovnak sikerült egy lehengerlő győzelmet aratnia, ami során Karpov minden tisztjét az alapvonalra száműzte!
Mindent egybevéve a két világbajnok tizenötször csapott össze úgy a Királyindiai megnyitásban, hogy Kaszparov vezette a sötét figurákat. Ezekből a partikból kettőt Karpov nyert, egyet Kaszparov és 12 döntetlen született, ami elég barátságtalan eloszlásnak tűnik. Ezzel együtt nem szabad elfelejtenünk, hogy a rendkívül magas szintű tudásuk miatt a sok partiból soknak döntetlennel kellett végződnie, ahogy azt sem, hogy figyelembe véve, hogy Kaszparov mindig sötéttel játszott a mínusz egyes végeredmény nem is olyan rossz.
A sok döntetlen ellenére a játszmák kiváló tartalommal voltak tele, mélységeiben gazdagítva a Királyindiai megnyitás elméletét.
